Majd 2 hónap elteltével az elmúlt hétvégén végre megint lejutottunk a Balatonra. Idén sajnos sokkal kevesebb a hosszú hétvége, mint amennyi a tavalyi évben volt - például ebben az évben május 1. is szerdára esett...
A közben eltelt idő nagy részét megfelelő méretű rozsdamentes csavarok utáni kutatással töltöttem, miközben a mesterek a rájuk háruló feladatokkal szöszöltek. Ha nehezen is, de az indulásra nagyjából minden összeállt, bár a helyszínen végül az derült ki, hogy mégsem. De ez nem okozott nagy problémát, mert az hamar világossá vált, hogy 4 nap (amibe egy katamarán-pakolásnak is bele kellett férnie) amúgy sem elegendő az összes feladat elvégzésére. Emiatt aztán azon sem kellett sokat mérgelődni, hogy a gondosan előre beszerzett fúrószárak nem kerültek le Zamárdiba (sőt: azóta sem kerültek elő, ami azért már elég rejtélyes), és azon sem, hogy a hidaknak a hajótesthez való rögzítésre szánt, szintén nagy gondossággal beszerzett 60 ill. 70 mm hosszúságú csavarok nem feleltek meg a célnak (helyettük hosszabbakra lesz szükség)...
Utólag visszanézve azt mondhatom, a problémák ellenére egész szépen haladtunk előre: kész van a sólyakocsi, az első és hátsó híd megfelelően rögzíthető a testhez (a hátsó híd esetében ehhez némi utólagos korrekcióra volt szükség - a nagy előrelátással előre beszerzett tűreszelő helyett 10-es fúróval), és megállapítottuk, hogy a svert kompatibilisnak tekinthető a svertkasztnival (bár egy kopóbetétet talán célszerű lesz berakni a nyílás elejébe és/vagy végébe, hogy szorosabbá tegyük az illeszkedést). Ezen kívül meghatároztuk az új kormányrúd paramétereit is, amihez újabb 30 mm átmérőjű alucsőre, plusz a csőhajlító szakember (miszerint Fachman) közreműködésére lesz szükség. Ha ez az utolsó hiányzó darab is meglesz, akkor a következő alkalommal már csak a vereteket kell felrakni, és vízre kerülhet a hajó. Az ünnepélyes vízretétel elengedhetetlen feltétele, hogy szerezzünk 65 ill. 75 mm hosszúságú csavarokat és persze az is, hogy ne hagyjuk itthon a fúrószárakat :)))
