jSkiff

A múlt hétvégén (2013. március 24.-én, vasárnap) hazahoztam Törökbálintról a két elkészült kiülőpadot. Akkor még nem esett a hó...

A hajótestért a most következő nyuszis hétvégén szeretnék elmenni, de per pillanat (azaz szerda délben) 15 centi hó van Budapesten is és Fűzfőn is, és még mindig esik, úgyhogy csak reménykedni tudok abban, hogy szombatra normalizálódik az időjárási helyzet.

A kiülőpadok egyébként 5 kg körül vannak - azért csak "körül", mert az egyik (az elsőként elkészült darab) 4.95 kg, a másik viszont néhány dekával több ennél, de hogy mennyivel, azt nem tudni, mert és Robi mérlege csak 5.00 kg-ig mér. Hogy miért lett nehezebb az új kiülőpad? Nos, a cucc némi karbont is tartalmaz erősítésként, és a forgalmazó közben "átállt" egy másik gyártóra, ez a gyártó pedig nem készít 220 grammos karbonszövetet, csak 250 grammosat. Robi szerint ez 10-15 dekányi különbséget jelent a végeredményben - de ezt még le kell ellenőrizni egy alkalmas mérleggel. A számok egyébként "nettó" értékek, tehát a rögzítési pontokkal felokosított "csupasz" kiülőpadok tömegéről van szó, alumínium sínek nélkül.

És most kinézek az ablakon, hátha közben elállt a hóesés...

Legalábbis ezt állítja a Mester. Én még nem láttam, és ahogy az időjárás alakul (havazás március 15.-én???) még egy-két hétig nem is fogom. Hosszú hallgatás után februárban küldött néhány fotót a kifaragott hab-magról, feltett néhány kérdést majd pár hét elteltével felhívott, hogy kész a cucc. Per pillanat annyit tudok a végeredményről, hogy sikerült a 20 kilogrammos megcélzott tömegen belül maradni,ugyanakkor sikerült 50ezerrel túllépni a tervezett összeget. Remélhetőleg a rögzítési pontok is rendben lesznek - erről nagyon jó lenne minél előbb megbizonyosodni...

Eközben Törökbálinton... A végéhez közeledik a kiülőpad-projekt. A tél során nem írtam külön posztokat az olyan apróbb lépésekről, mint például az aluminium sínek és a rögzítő bilincsek illetve az új, danamid-ból legyártott masthole-betét elkészülte, vagy az elsőként elkészült kiülőpad "felokosításával" kapcsolatos tervezési lépések. Robi kínos alapossággal haladt előre, alaposan végiggondolva a lehetséges variációkat - a kettes számú padot "nulláról felépíteni" sokkal könnyebbnek látszott, mint a rögzítési pontokkal együtt újonnan legyártott elemeket a már kész első padba (annak megbontása után) "bedolgozni". Én meg végig azon gondolkodtam, hogy vajon az elképzelt rögzítési pontok hogy fogják bírni a terhelést a valóságban. Nos, tegnap nagyjából megkaptuk a választ: a már elkészült első kiülőpadba utólag beépített sínek jól vizsgáztak, úgyhogy 99 százalékig biztosak lehetünk abban, hogy a hátsó "fix" rögzítési pontok is bírni fogják. Most már csak azt kell kivárni, hogy Robi legyártsa a második kiülőpadot is...

Azért elnézegetve a félkész állapotban levő elemeket, az már látszik, hogy sok dolgot át kell még tervezni ahhoz, hogy egy igazi "termék" legyen a kezünkben. A tavalyi kísérletekhez használt modell után most elkészül a prototípus, ami egy működőképes hajó lesz, hiszen már a modell is az volt - de a részleteken lesz mit csiszolni, hogy az "ipari" megjelenéstől eljussunk a "felhasználóbarát"  változatig :)))

Lajostól kölcsönkértem a csecsemőmérleget, és lemértem mindent, ami a kezem ügyébe került. A legfontosabb érték:

• Az új, "nyers" (rögzítési pontok nélküli) kiülőpad tömege 4.43 kg

Ez messze jobb, mint az előzetesen elvárt 5 kg tömeg. Nem szabad persze elfeledkezni arról, hogy a rögzítésre szolgáló "dűbelek" még nincsenek bedolgozva a padba, és a bruttó tömeget még az alu sínek is növelni fogják. Nem is beszélve azokról a bilincsekről, amivel padot a hidakhoz fogjuk rögzíteni - bár azoknak a tömegét nem illendő a kiülőpad tömegéhez hozzászámítani, de a kész hajó tömegébe természetesen beleszámítanak majd...

További eredmények:

• A rétegelt lemez kiülőpad: 6.81 kg
• Az aluminium kormánykonzol: 1.10 kg
• A "hab-alapú kiülőpad" rögzítéséhez használt inox 60/76-os bilincs: 0.45 kg

Ez az utolsó érték azért jelzi, hogy az "apróbb" alkatrészeknél is igencsak oda kell figyelni a részletekre. Ezekhez az "apróbb" alkatrészekhez kapcsolódik egyébként eheti feladványunk: 2-es falvastagságú 30x30-as alumínium zártszelvény beszerzése mintegy egy méter hosszban. Nagyon úgy tűnik, hogy ezt nem is lesz olyan egyszerű megoldani Magyarország fővárosában, 2012 őszén...

Bár a két műanyagos ember kínos alapossággal halad előre, de héten azért komoly előrelépések történtek a HUN 2 rajtszámú jSkiff irányába.

A test elkészítésére kiszemelt szakember (miszerint Fachman) október végén visszatért jól megérdemelt őszi vakációjáról, és újabb személyes konzultáció után elkészítettem és mélben elküldtem neki a véglegesnek tekinthető specifikációt. Tegnap pedig itt Budapesten találkoztunk az előleg átadása/átvétele céljából. (Ez az előleg egyébként megegyezik az személyes konzultáció során rögtönzött előzetes becslése szerinti teljes összeggel, ami egy igen kedvező ár lenne - remélhetőleg menet közben az összeg nem fog változni.) Állítása szerint a test magjának szánt hab már a spájzban van, de mivel abban állapodtunk meg, hogy a befejezés nem sürgős, a többi melója mellett/közben foglalkozik a kérdéssel és előreláthatólag az év végére készül el a hajótest. Előfordulhat persze, hogy jövő január eleje-közepe lesz a a dologból, dehát végülis ez sem probléma, mert sem decemberben sem januárban nem tudjuk kipróbálni a hajót...

Eközben Törökbálinton... A kompozitos ember (a továbbiakban nevezzük az egyszerűség kedvéért Robinak), akire a kiülőpadok elkészítése hárult - bár látszólag a kollégájához hasonló tempóban haladt előre - ma este 8 órakor bemutatta a kiülőpad 0.9-es verzióját. Igaz, hogy az eredetileg tervezett költségvetést vagy 40 százalékkal sikerült túllépni, viszont az eredmény meggyőző. A pad tömege 5 kiló alatt van (ezt Robi a helyszínen csak egy személymérleggel tudta demonstrálni, de mindenképpen el fogok végezni egy pontos mérést - mondjuk kölcsönkérem a Lajostól a csecsemőmérlegüket), ugyanakkor érezhetően masszívabb, mint a rétegelt lemezből ácsolt változat. A teherbírását ki is próbáltuk: ketten ültünk rá úgy, hogy a pad a két végén (a nyáron alkalmazott megoldással) gurtnival volt alulról felerősítve egy-egy 60-as alumínium csőre: én a magam szerény 100+ kilójával, meg még egy fő, akinek testsúlya saját bevallása szerint 78 kiló. Robi  is rá akart ülni, de nem fért el, bár ő biztos volt benne, hogy a pad hármunkat is elbírná...

Természetesen egy fontos lépés még hiányzik: a kiülőpadokon ki kell alakítani a felfüggesztés rögzítési pontjait - ez egyrészt növelni fogja a tömeget, másrészt növelni fogja a költségeket. Harmadrészt pedig én csak remélni tudom, hogy a rögzítési pontokat jelentő dűbeleket sikerül úgy "belegyógyítani" a padba, hogy a rögzítési pontok környékén maga a pad anyaga elbírja a terhelést (Robi szerint ez sima ügy). A soron következő feladat tehát: a fémekkel foglalkozó szakemberek felkeresése a veretek (bilincsek illetve sínek) elkészítés ügyében...

Azért csak nem hagyott nyugodni ez a rétegeltlemez-dolog. Úgyhogy Lajos lecsiszolta a lakkot és behúzta a dobozokat műgyantával. Nem tudom, hogy csinálta, de a lakkozott verzió eredetileg 6.50 kg volt, ezt augusztus közepén megáztattuk, lett darabja kábé 6.80 kg, száradt három hétig Lajosnál (mert nem volt kedve hozzáfogni), aztán két nap alatt lecsiszolta és bekente mindkét dobozt műgyantával - és így lett az egyik doboz 6.82, a másik 6.86 kg. Vagy a fa egy ilyen nagyon ravasz dolog, vagy a Lajos máshova kente a gyanta nagy részét - nekem ugyanis két félliteres műgyantás pléhdobozt mutogatott, hogy ennyi gyantát kellett vennie...

Viszont a lényeg: a rétegelt lemezből készült és műgyantával behúzott kiülőpad teljesen vízhatlan és tökéletesen használható. Tegnap és ma  (2012.09.08-09) is játszottuk vele, a fiatalok is mentek köröket, nekem úgy kellett elkunyerálni tőlük a hajót, hogy legyen néhány fotó, amin én is rajta vagyok (kitünő képek készültek a szeptemberi napsütésben).

Ezzel együtt holnap felkeresek egy szimpatikusnak tűnő kompozitos embert, akit a Vegyész ajánlott - mert a végleges verzió kiülőpadjait azért csak-csak epoxy/üvegszálas (szénszálas???) megoldással kell elkészíteni. Ki tudja hány órányi ugrálást bírna el a rétegelt lemezből készült verzió, mielőtt a gyanta megreped, és a fábol ácsolt kiülőpadok elkezdik felvenni a vizet...

Eltelt egy év a ötlet megfogalmazódása óta - itt az ideje, hogy megnézzük, hogy is állunk most. A helyzetértékelés röviden: a koncepció működik :)

Az augusztusi bevitorlázások során bebizonyosodott, hogy ez egy HAJÓ - és erről fotodokumentációnk is van (kár, hogy az utolsó menetről abban a friss hármas délnyugatiban nincs kép, dehát sajnos a fotós éppen szokásos bevásárlókörútján járt). Azt is látjuk, mi az amin változtatni kell: itt elsősorban a testre gondolok, de a kiülőpad kérdést is jó lenne már végre megoldani. Elvileg mindkét feladatra megvan a megfelelő szakember miszerint Fachmann, tehát jó esélyeink vannak arra, hogy az éles verzió jövő tavaszra elkészüljön. És persze gyűjtöttünk egy csomó tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell megvitorlázni a hajót: hogyan egyensúlyozz kis szélben, hogyan ejts le, egyszóval: How to sail a jSkiff :)

Sokáig úgy gondoltam, ezt a projektet simán le lehetne zavarni 3 hónap alatt, ha lenne rá elegendő szabadidőm. Most már azért úgy látom, hogy egy ilyen koncepcionális újdonságokat tartalmazó hajó fejlesztéséhez ennél több idő kell: akár 6 hónapba is beletelhet - feltéve, hogy az ember vízparton lakik, van saját műhelye és minden nap tud foglalkozni egy-két órát a projekttel...

Mivel Lajos nem kapkodta el a dolgokat, péntek este még ventillátorral szárítottuk a lakkot az elkészült dobozokon, hogy be lehessen rakni a kocsiba a cuccot, így egy nem túl kellemes, lakkszagban abszolvált másfél órás autópályázással kezdődött a hétvége. Másnap (2012.08.04.) aztán összeraktuk a B verziót, és késő délután, nulla közeli szélben ki is próbáltuk. Pontosabban: a gyerekek próbálták ki - hiszen ők tudják kezelni a hajót :) A kísérlet kimenetelét elsőre abszolút pozitívnak lehetett értékelni, mert a rétegelt lemezből készült padok elég masszívnak tűntek. Egészen addig tartott az öröm és bódottá, amíg a hajó kiemelésére nem került a sor: az árbóc kiszedése után ugyanis a test oldalra dőlt - kiderült, hogy az egyik oldali pad vizet vett fel. Miután ráemeltük a testet a kocsira, rá kellett jönnünk, hogy nem csak az egyik, hanem mindkét pad vett fel vizet, csak az egyik oldali többet...

Ez egy kicsit elrontotta az örömünket. Mivel repedést sehol nem találtunk, feltételezhető, hogy a víz valahol az oldalfalak illesztésénél szivároghatott be a dobozokba. Szuvenírként készítettünk néhány fotót, majd leszedtük a dobozokat. Másnap délelőtt  visszakerült a "habos" kiülőpad, és délután (ismét nulla közeli szélben ugyan, de) újra vízre tettük a hajót. A vitorlázásra megint a gyerekek kapták meg a lehetőséget, én pedig megelégedtem a fényképezéssel - most ugyanis jobban felkészültünk, mint a korábbi alkalmakkor és fényképezőgépet is vittünk magunkkal. Végre van tehát foto-dokumentációnk arról, hogy a hajó működik :)

A dobozokból egyébként két éjszaka alatt kifolyt az összes víz, erről érzékszervi vizsgálattal (miszerint lötyögtetéssel) tudtunk meggyőződni. Mivel Lajos telefonos konzultáció útján azzal biztatott, hogy "akkor olyan nagy baj nem történhetett", a dobozokat tegnap már vissza is vittem a műhelyébe, azzal hogy "Lajos, csinálj valamit". Ez a valami feltehetően műgyanta felhasználásával fog megtörténni - valamikor a jövőben, mert három nap alatt nem lehet csodát tenni... Most szombattól, azaz augusztus 11-től ugyanis két hét szabi jön, jelentős részben Zamárdiban - remélhetőleg nagy mennyiségű szkiff-vitorlázással egybekötve :)

2012.07.08.-án végre kipróbáltam a cuccot. Tulajdonképpen épp hogy elkészült a hajó: az utolsó réteg lakkot előző nap kentem fel a svertre és a kormánylapra, a kormányhosszabbító veretét szigetelőszalaggal rögzítettem a kormányrúdra, a masthole-ban pedig még mindig a csipszesdobozból kivágott betét volt...

Az első benyomások finoman fogalmazva is elég vegyesek voltak. Kezdődött azzal, hogy fogalmam sem volt arról, hogy a fenébe kell beülni egy jSkiff-be. Ráadásul a szél is kicsit erősebb volt annál, mint ami egy ilyen első alkalomhoz illene:erős kettes, vagy hármas alja. A nejem szerint a bámész fürdőzők is érezhették, hogy itt valami nem stimmel, ugyanis lélegzetvisszafojtva drukkoltak, hogy egyáltalán el tudjak indulni. Ez végülis sikerült, sőt meg is tudtam fordulni, bár a part felé való raumolás nem volt teljesen sikeres, tekintettel a kikerülendő horgászstégekre. Nem igazán éreztem a hajót, nem találtam benne a helyemet - alaposan le is húztam mindkét térdemről a bőrt, miközben térdelve próbáltam megtalálni a megfelelő poziciót. A fordulás pedig hol sikerült, hol nem - ha nem, akkor egész egyszerűen képtelen voltam leejteni. Az egész vergődésről egyetlen fotó sem készült - egész egyszerűen nem jutott eszünkbe, hogy fényképezőgépet is vigyünk magunkkal a vízbe...

Ezzel együtt másnap megint nekivágtunk a dolognak. Hajó lecipelése a partra, vízretétel, szerelés, aztán jöhettek az újabb próbálkozások. Továbbra sem éreztem magam komfortosan, a testről meg kellett állapítanom, hogy bár az "össz-köbtartalom" akár elég is lenne, viszont a felhajtóerő támadáspontja rossz helyen van (egy szörfön sokkal előbbre kerül a szörfös, mint egy vitorlásban a kormányos, ezért énalattam végig víz alatt volt a hajó fara), ráadásul a szél is leállt. Utóbb kiderült, hogy a lelki egyensúlyom szempontjából ez volt a legjobb, ami történhetett. A gyerekek ugyanis elkérték a hajót - nulla szél van gondoltam, nagy baj nem lehet, hadd játsszanak. A két srác felmászott, beállítottam félszélre a nagyvitorlát, az egyik megfogta a kormányt, a másik pedig a svert előtt egyensúlyozott. Szépen elindultak, elvitorláztak a semmi szélben vagy ötven métert, majd megfordultak és visszajöttek. Nem kellett utánuk sétálni, mint amikor a szörffel próbálkoztak, és néha nem sikerült a fordulás - egyszerűen leültem a derékig érő vízben, és néztem, ahogy elmennek, visszajönnek, elmennek majd ismét visszajönnek. Fotók persze megint nem készültek - az előző napi félsiker után meg sem fordult a fejemben, hogy lenne mit megörökíteni. Pedig lett volna: vannak ugyanis emberek, akik vitorláztak a hajóval :)

Tulajdonképpen jól is jött az ez után az első menet után következő 3 hét szünet (Földvárra mentünk át, újabb családi nyaralás illetve katamarán-vitorlázás céljából): volt idő felszegecselni a kormányhosszabbító veretét, megálmodtam hogy lehet megoldani a masthole-betétet (ezt a helyi mágus el is készítette, egyenlőre textilbakelitből), sőt a saját kezű lakkozáson felbuzdulva végülis úgy döntöttem, csinálja meg a Lajos fából a kiülőpadokat, az epoxy/üvegszál bevonat nélkül, egyszerűen lelakkozva, ahogy a műanyag-korszak előtt csinálták a hajóácsok - elvégre azok a hajók sem süllyedtek el. Elvileg a héten elkészülnek a dobozok, a hétvégén pedig újabb próbát teszünk, immár abban a tudatban, hogy a dolog működik...

Eljött a nyár, a hajó pedig 99 százalékos állapotban van. Rövidebbre vettük a habot és elkészült az átszabott ponyva, immáron a hab rögzítésére alkalmas tépőzáras alsórésszel (a szabóm valami trambulinháló-szerű anyagra beszélt rá, fehér színben - baró, remélhetőleg bírja majd a terhelést is). Kész van a svertkasztni betét, a svert, a kormánykonzol és a kormány, már csak apró finomítások vannak hátra, mielőtt élesben is kipróbálnánk a hajót. Például az első hidat rögzítő gurtni alá faragtam egy alátétet, mert megfeszítve láthatóan meghúzta a polietilén test oldalát. Valamint az úszópróba során kiderült, hogy ponyva alsó részét kábé egy-másfél centivel "szűkebbre" kell venni, mert a hab egy kicsit lötyög benne, és a biztonsági kötözőfüleket is távolabbra kell varrni egymástól...

Merthogy a hétvégén (2012.06.16-17) ugyan elég kevés idő volt a projektre (elkezdődött a nyári szünet, és a fő csapásirány a Balatonra való leköltözés volt), de azért egyszer vízre tettük a hajót. Még vitorla nélkül ugyan, de habbal, ponyvával, svertkasztnival, árbóccal. A gyerekek pedig addig könyörögtek, hogy kipróbálhassák, amíg azt nem mondtam, hogy jó, de csak óvatosan. Ígyhát a két srác ráült a kiülőpadokra, a két ellentétes oldalon, egymással szemben, és kipróbálták, hogy tudnak egyensúlyozni vele. Az biztos, hogy pedagógiai szempontból kitünő az eszköz, ugyanis két hétévest olyan helyzetbe lehet vele hozni, ahol együtt kell működniük a siker érdekében :)))

Sajnálatos módon az éles teszt miszerint sailing időpontja tolódik, ugyanis június utolsó hetére bekerült a naptárba egy egyhetes horvátországi családi nyaralás. Tehát sem a következő, sem az azt követő hétvégén nem tudok a hajóval foglalkozni, mert az egyik hétvégén indulunk, a másik hétvégén érkezünk. (Igaz, így legalább addig lesz ideje a szabónak "besvejfolni" a ponyvát.) A hajó kipróbálása tehát júliusra marad...

Csak sikerült megszerezni a habot, mi több, méretre ill. formára is vágattam. És ezen a hétvégén (2012.05.26.-27.) elvégeztük az újabb flotation test-et, immár a tényleges felhajtóerővel. A habot persze széles szigetelőszalaggal rögzítettük a ponyvához, hiszen a ponyva alsó fele még nincs kész...

Az eredmények összességében bíztatóak. Az első kisérletből az derült ki, hogy a hajó ugyan borul a Laser árbóccal, viszont ha a felső tagot kivesszük, akkor kis kitérésre visszaáll. Magyarul: a Laser árbóc súlypontja van túl magasan (legalábbis ehhez a testhez), de egy Optimist árbóc súlypontja már rendben lenne, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Optimist árbóc könnyebb, mint a Laser alsó tag.  A második kisérletből az derült ki, hogy a hab simán megtámasztja a hajót, tehát csak addig dől, amíg a hab meg nem támaszkodik a vizen - ezt persze tudtuk előre, de jó volt látni :) A harmadik kisérlet azt mutatta meg, hogy a hajó "gyakorlatilag felboríthatatlan". Az árbócnál megdöntve (az árbócot vízszintesig húztam) és elengedve a hajó visszaáll. Mondjuk ez is sejthető volt, hiszen 100 kilónyi felhajtóerő állt szemben a hajó+árbóc kábé 45 kilónyi tömegével, illetve a kábé 6 kilós árbóc súlypontja volt az egyik oldalon, a 20 kilós test pedig a másikon, de azért ezt is jó volt élőben tapasztalni. Végül pedig némi plusz habot ragasztottunk a hajótest oldalára, azt szimulálva, hogy az nem 70 hanem mondjuk 80-85 centi széles. Az eredmény: a hajó kis kitérésre nem borul fel, hanem visszaáll függőlegesbe. Tehát ha csinálunk egy megfelelő (szélesebb és laposabb) testet, akkor egy "kvázi-normális" hajót kapunk, amivel remélhetőleg azt is meg lehet tenni, hogy mondjuk egyes szélben felhúzott vitorlával kikötve sem borul fel, hanem úgy áll a stég mellett, mint egy igazi hajó...

Ha júniusban vitorlázni akarunk, akkor viszont bele kell húzni: készül ugyan a svert és a kormánylap  - viszont meg kell varratni a ponyvák alsó részét, meg kell hajtogatni a kormányrudat, kell venni kormányhosszabbítót és ki kellene találni valamit a masthole-ba a csipszesdobozból kivágott betét helyett. Ráadásul úgy döntöttem, hogy az első és hátsó híd közötti távolságot 10 centivel csökkentem, tehát ennyit le kell vágni a habokból és a ponyvát is rövidebbre kell vetetni...